Chillik Production

Kormorán együttes

Bandi — Mon, 06 Feb 2012 14:37:07 GMT

Kormorán együttes

A Kormorán egy folk-rock, etno-rock, nemzeti rock zenekar. 1976-ban alapította Koltay Gergely a formációt, amely a honi zenei életben elsőként ötvözte programszerűen a népzenei elemeket a nemzetközi rock muzsika stílusjegyeivel. A Kormorán az elmúlt több mint 3 évtizedben eljutott szinte minden európai országba, koncertezett a tengerentúlon, és több zenealbumot jelentetett meg külföldön.Az együttes koncertprogramjain kívül egy sor albumot készített pop énekeseknek, blues és rock sztároknak, valamint színészeknek. Megannyi színpadi mű, opera, valamint filmzene bizonyítja a zenekar sokszínűségét s alkotóerejét (Julianus, Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, A Költő visszatér, Elektra mindörökké, Zúgjatok harangok, A Megfeszített, A Napba öltözött leány). Ennek köszönhetően összesen már majdnem 100 albumot, hanganyagot és más hanghordozót adtak ki. A Kormorán első fénykora a 80-as évekre tehető, 2000 óta pedig másodvirágzását éli. Az ezredfordulóra ugyanis Koltay 8 elhivatott és invenciózus zenészt gyűjtött maga köré, még lendületesebbé, hitelesebbé téve a formációt. 25 éves jubileumi koncertjük alkalmával megkapták „A Magyar Szabadság” díjat, két esztendőre rá pedig Koltay Gergely munkásságáért átvehette a Mádl Ferenc köztársasági elnök által adományozott „Magyar Köztársasági Aranykeresztet”. Tagok: Antoni Arnold, Fehér Nóra, Gáspár Álmos, Herpai Sándor, Koltay Gergely, Szűts István, Vadkerti Imre, Zsoldos Tamás. 2011 év elején az együttes jelentősen átalakult. A régi tagok közül öten megalakították az Örökség együttest és helyükre új tagok kerültek

Saragossa Band

Bandi — Mon, 06 Feb 2012 14:18:56 GMT

Saragossa Band

A Saragossa Band német popegyüttes. 1977-ben kezdődött a karrierjük, és megváltozott felállással ugyan, de az új évezredben is aktívak. Az 1980-as évek elején voltak pályájuk csúcsán. Jó hangulatú, vidám dalaik a karibi szigetvilág muzsikáját ötvözik az eurodisco dallamosságával, vagyis ugyanazt a sikerreceptet követték, mint például a Boney M., a Gibson Brothers és a Goombay Dance Band. Repertoárjukon saját dalok és feldolgozások egyaránt szerepelnek. Néhány ismert slágerük: Big Bamboo (Ay Ay Ay); Zabadak; Rasta Man; Ginger Red; Agadou; Aiko, Aiko; Buona sera. 1981-ben nagy sikert arattak a Za Za Zabadak című albummal, melyen régebbi és újabb slágereket dolgoztak fel. Többször felléptek Magyarországon is. Az eredeti együttes felállása: Thommy Brandner, Harry Carrere, Dusty Klaerl, Georg Klanthe, Gloria Rennals, Alfred Rudek, Helmut Schiffner, Pit Troja és Henry Whisky, ami 2007-re az alábbiak szerint alakult: Harry Karrer (Carrere), Gudrun Overhoff-Poppinga (ének), Evert van Der Waal (dob), Andy Bielan (billentyűs hangszerek), Thomas Härtel (basszusgitár), Markus Escher (gitár).A Saragossa Band története 1977-ben kezdődött, Münchenben, amely akkoriban az eurodisco egyik fellegvárának számított. Nem ismeretes, hogy a tagok pontosan hogyan találtak egymásra. Az együttes történetét ismertető, a sajtónak szánt közlemény szerint[1] egyik fellépésüket megtekintette Anthony Monn szerző-producer, aki akkortájt Amanda Lear pályafutását egyengette, később pedig olyan popsztárokkal dolgozott együtt, mint Fancy, valamint az olasz Al Bano–Romina Power kettős. Monn fantáziát látott a csapatban, és együttműködést ajánlott. A Saragossa Band bemutatkozó kislemeze még 1977-ben megjelent. A Big Bamboo (Ay Ay Ay) szövege karibi papiamento dialektusban íródott, a dal pedig hamar népszerűvé vált az európai diszkókban, és számos országban a slágerlistán is szép helyezést ért el. Az együttes következő dalai ugyanolyan vidám, jó hangulatú, jól táncolható „bulizenék” voltak, mint a legelső felvétel. Az 1978-as Malaika egy szuahéli népdal feldolgozása, mely néhány évvel később a Boney M. előadásában szintén sláger lett. 1979-ben jelent meg a Saragossa Band pályafutásának egyik legnépszerűbb felvétele, a Rasta Man. Ugyanebben az évben a rajongók megvehették végre az együttes bemutatkozó albumát, amely 11 dalt tartalmazott a korábbi slágerek stílusában. A már ismert Big Bamboo (Ay Ay Ay), Malaika és Rasta Man mellett a lemezen szerepel például a Zabadak is, amely ugyancsak népszerű lett. A slágergyártás az 1980-as évek elején sem szűnt meg, sőt az együttes akkor ért a csúcsra. Ez már csak azért is szép teljesítménynek számít, mert az eurodisco akkortájt kezdett kimenni a divatból, és a közönség egyre kevesebb érdeklődést tanúsított a műfaj korábban oly népszerű csillagainak új felvételei iránt. A Saragossa Band repertoárja ebben az időszakban a Ginger Red, az Agadou és a Pas pleureur (Please No More Crying) című slágerekkel bővült. 1981 különösen jó év volt számukra. Megjelent az Agadou című válogatáslemezük, 10 legnépszerűbb slágerük gyűjteménye, valamint egy vadonatúj album, a Za Za Zabadak. Ezen két, egyenként bő 20 perces, rendkívül jó hangulatú egyveleg szerepel, melyeket a csapat az 1960-as–1970-es évek legnépszerűbb világslágereiből készített.[2] A Za Za Zabadak akkora siker lett, hogy 1982-ben megérkezett az újabb nagylemeznyi utánpótlás, a Za Za Zabadak 2. Ugyanebben az évben a Saragossa Band két újabb kislemezt is piacra dobott. Az egyik az Aiko Aiko című tradicionális dal átirata volt, melyet nem sokkal utánuk a The Belle Stars és Pia Zadora is feldolgozott. A másik kislemez slágere a Mañana címet kapta. 1983-ban Have A Good Time címmel került az üzletekbe az együttes soron következő LP-je. Ez már nem egyveleglemez volt, hanem megint önálló dalok gyűjteménye. A címadó szerzemény mellett a Mosquito, a Tropical Rain és a Wigwam is felkerült a lemezklubok és a popzenével foglalkozó rádióállomások műsorára. A Wigwam egyébként egy Bob Dylan-dal átirata, a Saragossa Bandtől szokatlan módon instrumentális kivitelben, vagyis vokál nélkül. Ez a dal három különböző változatban is megjelent, és az együttes legszebb felvételei közé tartozik. A Have A Good Time LP legnépszerűbb felvétele azonban kétségtelenül a Buona sera volt. A csapat 1984-ben Afric Simone Playa Blanca című slágerét dolgozta fel, és mivel az eredetiből csak a dallamot vették át, és ahhoz új szöveget írtak, ezért a cím is változott: Moonlight and Dancing. Ez a kislemez volt a Saragossa Band fénykorának utolsó sikerszáma. Az együttes ugyan nem szűnt meg, ám ezt követő lemezeikkel – köztük az egyvelegdivatot feléleszteni próbáló Die Superparty – Dance with the Saragossa Band című albummal, melyen kizárólag aktuális slágereket énekeltek – már nem tudták megismételni korábbi sikereiket. Mivel fénykorukban is sokat turnéztak – ez egyébként diszkósztárokra kevésbé volt jellemző –, pályájuk további részében a fellépésekre helyezték a hangsúlyt. Mindig vonzottak akkora közönséget, hogy megjelenhetett egy-egy újabb albumuk. A könnyűzenében viszont a Saragossa Band feltűnése óta sokszor változott a divat, és ma már az átalakult csapat éppúgy nem tartozik a diszkó műfaj meghatározó sztárjai közé, ahogyan a Boney M., az Ottawan és a Baccara utódegyüttesei, vagy a szintén átszerveződött Goombay Dance Band és a Dschinghis Khan sem. Az új évezredben a Saragossa Band különböző kisebb-nagyobb nosztalgiakoncertek szívesen látott fellépője, és persze a házibulikon időnként mostanság is előkerül a csapat valamelyik lemeze. (A Wikipedia alapján)

Goombay Dance Band

Bandi — Mon, 06 Feb 2012 10:42:39 GMT

Goombay Dance Band

A Goombay Dance Band az 1970-es évek végén alakult az NSZK-ban, tagjai: Oliver Bendt (eredeti neve: Jörg Knoch), Alicia Bendt, Dorothy Hellings, Wendy Doorsen, Mario Slijngaard. Az együttes tagsága az évek folyamán többször változott, ám frontemberük Oliver Bendt, a zenekar alapítója maradt. Zenéjük a karibi szigetvilág forró ritmusait elegyítette az eurodisco dallamosságával. A '80-as évek elején voltak igazán népszerűek, dalaikat akkoriban sokat játszották a diszkókban és a rádióállomások könnyűzenei műsoraiban. Több ízben felléptek Magyarországon is. A Goombay egy kis öböl neve St. Lucián (Oliver Bendt korábban 3 évet töltött St. Lucián), de ez a neve egy olyan, dobon alapuló zenének is, amely a Bahama-szigetekre jellemző. A Goombay Dance Band az NSZK-ban adta ki első kislemezét: a Sun of Jamaica nagy slágernek bizonyult, amelynek eladási példányszáma a megjelenés óta a tízmilliót (!) is meghaladta. A dal heteken át vezette a német slágerlistát. A sikernek köszönhetően hamar elkészült az együttes első nagylemeze, a Zauber der Karibik, hasonló hangvételű, slágergyanús felvételekkel. A német cím ellenére az énekesek angolul énekelték a dalokat. Külföldön többnyire Sun of Jamaica címmel forgalmazták a nagylemezt, hogy kihasználják a húzósláger reklámértékét. (Valószínű az is, hogy külföldön az eredeti német lemezcím talán elriasztotta volna a vásárlók egy részét. Az angolszász poppiacon ugyanis a német nyelvű popzene nem volt igazán kelendő: a német nyelven éneklő Dschinghis Khan is inkább a német nyelvterületen és a Távol-Keleten volt népszerű.) Második albumuk, a Land Of Gold sem okozott csalódást a rajongóknak. A korong két legnépszerűbb slágere a kislemezen is kiadott Eldorado, illetve a Rain. A Seven Tears című dallal – harmadik albumuk, a Holiday In Paradise (1981) nagy slágere – figyelemre méltó külföldi sikert értek el: a felvétel 1982-ben három hétig vezette a brit sikerlistát. Ez a tény azért elismerésre méltó, mivel egyrészt Angliában az eurodisco sose volt különösebben népszerű, másrészt azért, mert addigra már lecsengett az európai diszkóláz, s a brit toplistát is elsősorban a new wave sztárok dalai uralták. A Tropical Dreams című nagylemezükön feldolgozták a My Bonnie című jól ismert örökzöldet. Az együttes – diszkózenekaroktól kevésbé megszokott módon – számos élő koncertet adott Európa-szerte: Budapestre is ellátogattak, 1982-ben léptek fel a Kisstadionban. 2010 júniusában a Kispesti Retro városünnepen is adtak koncertet.
A zenei divatok megváltozását természetesen az együttes karrierje is megsínylette: bár a '80-as évek közepéig folyamatosan jelentkeztek kis- és nagylemezekkel, onnantól kezdve ritkult a sor. Inkább a világot járták régebbi dalaikra épülő koncertjeikkel, s a '90-es években is elsősorban válogatáslemezeket adtak ki. Mivel Németországban szűk, de lelkes rajongótáboruk van, így 1993-as lemezüknek már nemcsak a címe volt német, hanem a dalokat is németül énekelték. Az együttes mind a mai napig aktív, bár az örökifjú Oliver mellett folyamatosan cserélődnek a táncosok és a háttérénekesek. A csapat 2009-ben új nagylemezt dobott piacra friss dalokkal és a régi slágerek feldolgozásával. (A Wikipedia alapján)